A béke szelleme Veszprémben járt

Vajon lehetséges-e a világbéke? Hiszen az emberiség már kialakulásának kezdete óta háborúzik! A technikai fejlődés egyik hajtóereje is a háborúzás volt. Napjainkra a háborús eszközök fejlesztésére, gyártására sok-sok embernek munkát adó hadiipar alakult ki, és olyan fegyvereket állít elő, amelyekből akár egyetlen egy is nagyvárosokat, országokat képes elpusztítani. A hadiiparba óriási pénzeket fektetnek, és akik befektetnek, nyereséggel akarják visszakapni a pénzüket. Ez pedig csak  úgy lehetséges, ha a fegyvereket megveszik, ezeket a pusztító eszközöket pedig azok veszik meg, akik háborúzni akarnak. Nem gyermeteg dolog ilyen óriási háborús gépezet árnyékában világbékével foglalkozni? Van-e realitása annak az elképzelésnek, hogy egyszer béke lesz mindenütt a Földön?

 Fotó: Balogh Ákos
   
Vannak olyan emberek, akik el tudják képzelni a háború nélküli világot, és hisznek abban, hogy ez a világ megvalósítható bolygónkon. Ezek közül az emberek közül a Föld különböző országaiból származó kilenc ember összefogott, és együtt járják a világot, hogy elvigyék a Föld országaiba a világbéke eszmeiségét. A  Világbékemenet tagjai 2009. november 2-án indultak el Új-Zélandból, és november 4-én értek Magyarországra.

2009. november 5-e különleges nap volt Veszprémnek, a királynék városának történetében: a Világbékemenet tagjai a városba érkeztek, hogy jelenlétükkel támogassák mindazokat, akik a Kossuth utcán, a posta előtti téren összegyűltek, hogy fáklyát gyújtsanak a békéért.

Az ünnepséget Debreczenyi János, Veszprém város polgármestere nyitotta meg, majd Both Ágnes, a veszprémi békejel szervező csapatának vezetője mondott lelkesítő beszédet az egybegyűlteknek. Az ünnepség programpontjait Berkes Martina, a Pannon Egyetem diákjait képviselő egyetemi hallgató - a veszprémi szervező csapat egyik tagja - konferálta. Dr. Rédey Ákos, a Pannon Egyetem rektora jelenlétével támogatta az ünnepséget.

Az első fáklyát Debreczenyi János polgármester úr ünnepélyesen meggyújtotta, majd a szektorfelelősök továbbadták a lángot a békejel alakzatban fáklyát tartó résztvevőknek. A fáklyák egymás után sorra kigyulladtak, létrejött a fáklyafényes békejel. Egy perc meghitt csend következett, hogy mindenki átadhassa magát az egész teret betöltő béke érzésének. Az ünnepség tűzzsonglőrök mutatványaival zárult.

Az ünnepség előtt és után feltűnt néhány rendőr, dolguk nem akadt, rendbontás nem történt. A résztvevők lassan szétszéledtek, a távozóktól a szervezők összeszedték és az odakészített vizes vödrökben eloltották, majd zsákokba rakták a  fáklyákat, végül felszedték az aszfaltról a békejelet formázó ragasztószalag csíkokat és a szektorokat jelölő számokat. 18: 30-kor már minden olyan volt, mintha mi sem történt volna. Pedig történt. Aki ott volt, tudja, mi történt.
Fotó: Balogh Ákos


Úgy éreztem, egész Veszprém városát áthatja a béke szelleme, majd továbbhullámzik a város határain túlra, egyre távolodva.

E  fáklyafényes este után a béke szellemének varázsát sokáig megőrizzük szívünkben és visszavárjuk őt.



Fotó: Balogh Ákos

A világbékét elérni nem lesz könnyű menet. Lehet, hogy mi már nem érjük meg, hogy háborúk nélküli világban éljünk. De ez nem szegheti kedvünket. Vannak emberek, akik el tudják képzelni, hogy felépíthető egy békés világ a Földön, és ezek az emberek egyre többen és többen lesznek. A világbéke tehát elképzelhető, és amit az ember elképzel, azt meg is tudja valósítani. Kérdés: hogyan?

A világbékéhez vezető hosszú-hosszú úton első lépésként a békét önmagunkban kell megteremtenünk. A békének először a mindennapok áhítatává  kell válnia a nagy többség számára.  Majd a  kis egyéni békék összeadódnak, ebből formálódik a nagy-nagy, földrészeken átívelő béke. Ha már bennünk ég a béke lángja, fénye lassan tovaterjed minden irányban.

Veszprém, 2009.11.08.
Cseke Jolán Valéria